A szépsége még mindig ugyanúgy lenyűgözte Kait, mint fiúkorában, bár nem a ruhái élénk színe, és ne is gyönyörű finoman metszett arca ejtette rabul a szívét, olyan szerelmet ébresztve benne, amely aztán évekig életben tartotta őt - hanem az, amit azonnal meglátott a szemében, amikor először találkozott a tekintetük: hogy egy öreg lélek felismer egy másikat.

- Ezer világon és tízezer életen át is kereslek majd, amíg meg nem talállak.- Én pedig várok majd rá, minden világban és minden életben...

Van egy hely túl életen és halálon,Ahol az égen nincs felhő, és a folyók vize tiszta.Emlékezz rám, és ott rád találok.

Aztán valahol a végtele kékségben két lélek útjai keresztezik egymást... ő pedig úgy veszi majd észre egy idegen szemében a saját szíve tükörképét, mint búvár a tenger árnyai közt a gyöngyöt... és akkor tudni fogja, hogy végre az ő lelke is hazatalált.