115 Quotes About Hungarian

Látta feje fölött elrepülni a démont, akit oly könnyű angyalnak nézni, a csillogó szárnyú sátánt, aki drágaköveket hajigál, aranynyilait a paloták homlokzatára lövelli, bíborba öltözteti a nőket, és ostoba fénnyel árasztja el az eredetileg oly egyszerű trónokat: hallgatta a hiúság istenének rikoltozását, akinek hamis csillogása mintha a hatalmat jelképezné.

Ezek a penziólakók lezajlott vagy még zajló drámákat éreztettek; nem rivaldafényben, festett vásznak közt játszódó drámákat, hanem élő és néma drámákat, fagyos drámákat, amelyek forrón megdobogtatják a szívet, és sohasem múlnak el egészen.

Egész Párizs odagyűlik hozzá, ahogy a csőcselék lepi el a Grève teret, ha kivégzés készül. Azért mennek oda, hogy lássák, tudja-e leplezni fájdalmát ez az asszony, tud-e szépen meghalni. Nem rémes?

A „lépcsőházi beszélgetés” Magyarországon népszerű műfaj, a vége-hossza nincs monológokat csak az automatikusan lekapcsolódó, de mindig újra felkapcsolt világítás ritmusa tagolja.

Was anyone else mentioned?' 'Esterhase,' Jim snapped, in the same taut tone. 'Bloody man wanted to know how anyone could trust a Hungarian.

Fájdalom. Kimondhatatlan fájdalom. Nem érdekelt, ki mindenki figyel most ebből vagy egy másik világból, ki próbál osztozni velem a pillanatban, és ki az, aki pusztán remegve nézi, amint én átélem. Nem számított. Amikor efféle fájdalom ér minket, mindig egyedül vagyunk.

Előfordul, hogy egy lányt is megérint Háború Anya. A ksebb gyermekek között mindig akad néhány, akiket a fiúkkal együtt a gyakorlótérre küldenek, és megtanítanak harcolni. Aztán, ahogy múlnak az évek, ezek a lányok sézp sorjában a hozzájuk jobban illő foglalatosságok felé fordulnak. Aki marad, azt később ezen foglalatosságok felé fordítják, majd ordítva, gúnyolva és végül akár verve is arra terelik, míg a káros gyomot mind kiirtják, és nem marad más, csak a férfiasság dicső virágai.

Eszébe jutott Frieflif sörének íze, és megnyalta a szája szélét, de ekkor elkapta Rulf rosszalló pillantását, és egyből eszébe jutott Friedlif sörének íze, amikor éppen visszafelé jött.

Nem lett volna szabad reménykednie, de a remények olyanok, akár a gyom: mindegy, milyen gyakran tépi ki az ember, mindig újra kihajtanak.