Aká vzácnosť je to v podsvetí aj vo svete, farebná duša, nevýpočitateľný, skutočný človek plný nepokojných síl! Všade skučí už len zastrašený a skrotený malomeštiak a nervovo chorí špekulanti...No tento človek nebol skrotený ani nervovo chorý, tento človek prišiel medzi nás ešte z divočiny, nespútaný, a chcel všetko, život i myšlienku, ducha i telo, moc i dobrodružstvo. (Južný vietor)

Dejisko sa nemení. Na dejisku je vždy niečo osudové; nie je to náhoda, ak sa v tej či onej izbe niečo prihodí. (Južný vietor)

A páter emléke mérték volt számára, emberi törvény, íratlan lehetősége jónak és rossznak, mely egyszer, egy emberben, kifejezte magát.

Ale existuje aj niečo iné, čo nemá meno. Existuje aj tajnejší a nepochopiteľnejší vzťah, nie je to priateľstvo a nie je to láska, a predsa je taký vrúcny a živý, že sa mu nedá vyhnúť. (Južný vietor))

…a „férfiasság”, úgy vélte, nem az, hogy tönkremegyünk valamiben, amit nem bírunk elviselni – talán férfiasabb az alku, a megoldás, amennyire ez már lehetséges, s a „következményeket levonni” néha annyi, min megalázni magunkat és megmutatni sebeinket; még ha valamilyen láthatatlan kaszinó, a maga íratlan szabálykönyvével, másképp vélekedik is erről.

Kevesen tudták, hogy ez a …nagyvilágiasan megközelíthetetlen modorú embert belülről, évtizede roncs már, …: csupa kétely és seb, emberfeletti erővel leledzett kétségbeesés.

A szerkezet, az igazságosztás szerkezete, ez a bonyolult, nagy gépezet, bizonyosan tökéletlen volt, gyakran csikorgott, minden zugában rozsdás volt és poros: de jobbat nem tudott senki, tökéletesebbet nem talált még fel ember, nélkülözni nem lehetett, bele kellett nyugodni. A bíró volt az, aki lélekkel, erővel töltötte meg e gépezetet.

…mindegyre inkább „apa” volt, megfellebbezhetetlen, pontos, kérdező és válaszoló, de kissé úgy, ahogy az orvos, vagy …igen, ahogy a bíró kérdez.

…a törvény könyörtelen következetességében néha enyhének és erőtlennek látszott az idő önkényével szemben.

Krištof nemá Teddyho rád, považuje ho za cintľavku, nazýva ho rozmaznanou potvorou skutočným psom je pre neho lovecký pes s poriadnou strapatou srsťou, s bojovne vypätým hrudníkom, so zvesenými ušami. Pojem "pes" prebúdza v Krištofovi túžbu po stratenom raji, po akejsi uvoľnenej vznešenosti a šťastí, voňajúcom slivovicou, ktoré završujú polia, oráčiny, orosené rána, lovecká puška.